Valóságos illúzió, illuzionista valóság, Éber álom, álmos éberség, Fantáziátlan kép, képlékeny fantázia, Hazugsággal teli igazság, igazságos hazugság, Szeretettel telt gyűlölet, gyűlölt szeretet, Szerelmes szenvedély, szenvedélyes szerelem… Haragos megbocsátás, bocsánatos harag, Jellemezetlen kedvesség, a kedveskedő jelmeze, Érzésektől hangos, hangtalan érzések, Gondoskodó kezek, kéz nélküli gondok, Unott tárgyak, tárgyiasított unalom, Lélek viadala, viaskodó lelkesedés, Írott betűk, betűtlen…
Tovább »
Legalább a borítóm szép, szinte tündököl, míg belül harcolok. Ezt írja a tartalmam, ha kinyitod…ám ne olvasd sokat, hagyj későbbre is Belőlem Magadnak… “Ne színezz újra, ne gondolj mögém semmit sem, csak láss engem, ne adj rám ruhát, vagy rántsd le leplem…foglalj össze, olvasd soraim,érezz engem, szívd be illatom, majd engedj el, ne fogj meg… Tovább »
“…Egyszerűen nem lehet, minden a miénk, még akkor sem, ha az Tökéletes a számunkra!… Hullajthatunk ezer meg ezer könnycseppet, dédelgethetjük azt a “Mi lenne ha még is engem választana?!” – halovánnyi gondolatot, mikor…akkor is távol megy, ha nem akarod, mikor is nem tarthatod meg magadnak, akkor sem, ha akarod, amikor tudod… térdre kényszerít egy időre,… 
Egy gondolat mára Adritól: “A valóság olykor kegyetlen, de jobb szembe nézni azzal, mint naív hazugságban élni, mert az kevésbé elviselhető, sőt fájdalmas végkifejlettel bír, időt lop és felemészt kis híján…tántorít, mintha ittasak volnánk!Vállalhatóbb a józanság, még akkor is, ha hitet szeg néhol,reményt veszejt el, meghalunk benne pillanatokra, hogy újra élhessünk, de legalább nem tévedünk… 
Adj bizalmat valakinek s hagyd, hogy beléd lásson… S várj egy kis időt, majd nézd meg, mivel hálálja meg azt! “Meglop s hasad a lélek” Meglop érzelmileg, kutat benned és ítél, a maga frusztrációi nyomán, minden bűntudat nélkül, jogtalanul! Méretes lábnyomot hagyva lelkeden és sorba csapdossa be, az általa kinyitott ajtókat, hogy az utolsó mozdulattal… 
Engem néz, ó édes Istenem, Hallom, ahogyan lélegzem. Állva látom az időt, Körvonalak nélkül, érzem a jövőt.. Dobbanni látszik a szív, Az égbolton egy szivárványhoz hasonlító ív. Színes, gyönyörű.. Képzeletbeli, mégis akár a revü Táncolok véle, Még, ha sok is az éle. Lelkem meztelen, Lépegetek, esztelen. Kívánságok hada gyűl, Az érzés nem hűl. Szó s… 
“…Látni mindazt mit lepel fed el, akarni azt mit rejteget,mert kell Neked…valami mi szárnyát bontogatja,melyet rejtély övez,mit fejtegetve ,válik színessé, érdekessé, a szív szerelmessé…!” ... 
“Hozzáérhettél a lelkemhez, lépéseiddel, hallottam, ahogyan lélegzel, s egyet dobban a szívünk…. Hosszú hetek után, egyszer csak összegyűrted, akár egy papír lapot.. Nem csupán lelkemben hagytad a lábnyomod, épphogy egésszé vált szívem, egészeddel taposod! Érdemtelen mind ki, ily felelőtlen… Azt mondtad, SOHA ne mondjam, hogy SOHA…. Így hát most, kétszer mondom SOHA, de SOHA nem… 
Mikor odaérkeztünk az ajtóhoz, immár ahhoz az ajtóhoz, mindketten megfogtuk a kilincset. Egy pillanat alatt történt aztán, hogy nem éreztem a sóhaját a túloldalon… Hallottam lépteit, ahogyan távolodik tőle, ahogyan azt suttogja magában “Sajnálom s bocsáss meg nekem..” Megdermedtem és csak támasztottam a fejemmel azt, nem mertem elengedni a kilincset, féltem…. Eltűnik vele a kapu… 
... 