Adri P.

Mikor odaérkeztünk az ajtóhoz, immár ahhoz az ajtóhoz, mindketten megfogtuk a kilincset. Egy pillanat alatt történt aztán, hogy nem éreztem a sóhaját a túloldalon… Hallottam lépteit, ahogyan távolodik tőle, ahogyan azt suttogja magában “Sajnálom s bocsáss meg nekem..” Megdermedtem és csak támasztottam a fejemmel azt, nem mertem elengedni a kilincset, féltem…. Eltűnik vele a kapu… Tovább »

Időtlen idő….! “Oly mélyen elveszek benne, Pillanatokra levegőt sem veszek, Megállt az idő, egy lépés nem menne… Hasogat a szívem, szorul a mellkasom, Úgy érzem magam, mint egy kép a falon… Mintha örökké valósággá váltam volna, azon a napon.. Mikor e sorokat írom, remeg a kezem, Kimondani is félek, hol a józan eszem… Nehéz mondanom… Tovább »

“Nem tudtam, hogyan mondjam el neked… Megtehettem, megmutathattam s elfogadtad, Érezhetted, érezhettelek. Most azt kéred engedjem, hogy az idő legyen, az ami én lehetnék neked…..?! Az az egy nap varázsa, még mindig szórja porát reám, Lenyűgöztél Te magad s mi Én lettem ez alatt! Peregjen hát a homokóra, siess hozzám, várlak haza!..”... Tovább »

“Az aljasság fogalma, nyerhet csatát, de háborút sosem! Maga a gondolatának foganata, vesztessé tesz bárkit! Tündökletesnek hitt harci dísze nem más, mint bohóc gúnya… Modora szelíd, mosolya hamis, lelke élettelen, léte értelmetlen! Fegyvere a primitívség, közege a társas magány, s önmaga Tükre!.. Helye e földön?.. Szívnek adománya nincsen! Nem más, csupán mennynek vélt, pokol! Olyasmi,… Tovább »

“Talán egyszer az emberek felfogják, hogy az önzőségnek ára van, s kezdetben ezt az árat másokkal fizettetik meg, mire maguk is felelnek érte…. Az érzelmi intelligencia hiánya, súlyos teherként képes mélyebbről mélyebbre húzni bárkit!”... Tovább »

“Végtelenített szeretettel, hit hű gondolkodással, telítve reménnyel, lecsendesült gondolatokkal szivárványt lehet festeni, öröm mámorában, mosollyal a léleknek, csillagokat lehet magunkhoz venni, ajkunkat elhagyó szép szavakkal, önzetlen adakozással a szívnek, egy másik szívet lehet lelni s midőn a szabadság szelével szállhat az, magunk is szabadok lehetünk..Ilyen művész lennék, az…örök napot varázsolna nékem…” (Adri tollából)... Tovább »

“…Mindannyian tudjuk, hogy az élet csodás, csak néha nem tudjuk, hogyan éljük azt, bolyongván egy útvesztőben! Örök mosollyal az orcán, rejtve fájdalmaink vagy hagyjuk, lássák, esendőek vagyunk!? Egy labirintust építünk magunknak azzal, mit akarunk, s mikor kiutat lelünk rájövünk, de jó is, hogy nem kaptuk meg E HAMIS IDEOLÓGIÁT, hanem helyette olyas valamit, amire VALÓBAN… Tovább »

…”olyan! Mint mikor vásznad nem érinti festék, elképzeled a színeket, mit is festenél… S mégsem kerül oda, sosem ölt alakot, vagy valósàggà vàlik mégis valahogy, àm nem tudod kifesteni teljesen az alakot, olybàr tűnik hiànyzik a zöld, elvészve a természetesség, a kék végtelenje, vagy a sàrga, néhol , mely megvilàgítja magàt az alanyod, előfordul nem… Tovább »

“Végtelenített szeretettel, hit hű gondolkodással, telítve reménnyel, lecsendesült gondolatokkal szivárványt lehet festeni, Öröm mámorában, mosollyal a léleknek, csillagokat lehet magunkhoz venni, Ajkunkat elhagyó szép szavakkal, önzetlen adakozással a szívnek, egy másik szívet lehet lelni. S midőn a szabadság szelével szállhat az, magunk is szabadok lehetünk, Akár messzi is elmehetünk… Félelem nem fedi utunk, mint egy… Tovább »

Midőn boldogságot reméltem magamnak, Annál boldogtalanabbá váltam magamban… Hittem egy világot, benne hittem a valómat, Mezítelen lélekkel álltam ott, Építvén a váramat, Arctalan, testetlen, kínozván engem Szertelen, egyveleg Kerestem pediglen S mégis ott hagyott engemet Keresetlen szavakkal illetvén Meggyötörten Élettelen szívemet szólította Engem nem hívott oda Alaktalan kérdéseivel Reményem veszítette oda Hova szívem ment véle… Tovább »