Adri P.

Legalább a borítóm szép, szinte tündököl, míg belül harcolok. Ezt írja a tartalmam, ha kinyitod…ám ne olvasd sokat, hagyj későbbre is Belőlem Magadnak… “Ne színezz újra, ne gondolj mögém semmit sem, csak láss engem, ne adj rám ruhát, vagy rántsd le leplem…foglalj össze, olvasd soraim,érezz engem, szívd be illatom, majd engedj el, ne fogj meg… Tovább »

Hogyan lophattam el magamtól, oly sok időt?!Még a mutatókra is rá állhattam.Gyorsan lepergett, mitől megfosztottam magamat…Hogyan váltak lopottá ezek az órák?!Végtelen energiát ölhettem bele…Kegyetlen voltam Hozzám.Hogyan vesztegelhettem?!Hiszen, míly drága minden egyes percem…Hogyan tékozolhattam másodpercenként egy-egy kincset?!Mit ajándékba kaptam.Minden lélegzetvétellel…Hogyan vehettem el napokat a naptárból?!Éveket…Hogyan lophattam magamtól, egy egész IDŐKEREKET?!... Tovább »

“…Egyszerűen nem lehet, minden a miénk, még akkor sem, ha az Tökéletes a számunkra!… Hullajthatunk ezer meg ezer könnycseppet, dédelgethetjük azt a “Mi lenne ha még is engem választana?!” – halovánnyi gondolatot, mikor…akkor is távol megy, ha nem akarod, mikor is nem tarthatod meg magadnak, akkor sem, ha akarod, amikor tudod… térdre kényszerít egy időre,… Tovább »

Egy gondolat mára Adritól: “A valóság olykor kegyetlen, de jobb szembe nézni azzal, mint naív hazugságban élni, mert az kevésbé elviselhető, sőt fájdalmas végkifejlettel bír, időt lop és felemészt kis híján…tántorít, mintha ittasak volnánk!Vállalhatóbb a józanság, még akkor is, ha hitet szeg néhol,reményt veszejt el, meghalunk benne pillanatokra, hogy újra élhessünk, de legalább nem tévedünk… Tovább »

Adj bizalmat valakinek s hagyd, hogy beléd lásson… S várj egy kis időt, majd nézd meg, mivel hálálja meg azt! “Meglop s hasad a lélek” Meglop érzelmileg, kutat benned és ítél, a maga frusztrációi nyomán, minden bűntudat nélkül, jogtalanul! Méretes lábnyomot hagyva lelkeden és sorba csapdossa be, az általa kinyitott ajtókat, hogy az utolsó mozdulattal… Tovább »

“…Látni mindazt mit lepel fed el, akarni azt mit rejteget,mert kell Neked…valami mi szárnyát bontogatja,melyet rejtély övez,mit fejtegetve ,válik színessé, érdekessé, a szív szerelmessé…!”        ... Tovább »

Nekem az kell, ami lángol, Mindez, mi ezer fokon ég, Minek lángja kigyúl bennem bárhol. Vágyamat perzseli, Szívemet érinti. Lelket simogat, Gondolatokat altat. Mi után epekedhetem, Szerethetem, Lehet nekem, Akarhatom, Szabadon bocsájthatom, Engedhetem távol, S lelke mégis velem tart, legyek akárhol… Tüze felperzsel, Szinte emészt el, Mégis nézem, ahogyan lángol, Érzem, ahogyan éget, fáj, szívemen… Tovább »

Valóságos illúzió, illuzionista valóság, Éber álom, álmos éberség, Fantáziátlan kép, képlékeny fantázia, Hazugsággal teli igazság, igazságos hazugság, Szeretettel telt gyűlölet, gyűlölt szeretet, Szerelmes szenvedély, szenvedélyes szerelem… Haragos megbocsátás, bocsánatos harag, Jellemezetlen kedvesség, a kedveskedő jelmeze, Érzésektől hangos, hangtalan érzések, Gondoskodó kezek, kéz nélküli gondok, Unott tárgyak, tárgyiasított unalom, Lélek viadala, viaskodó lelkesedés, Írott betűk, betűtlen… Tovább »

Talán megközelíthetlek. Szólhatok hozzád s ölelhetlek. Talán csókolhatom a szád, Ha megteszem, ajkad nem hagyja el vád.. Talán foghatom a kezed, Érezhetem az illatod, lehetek veled. Talán beengedhetlek az otthonomba, Az éjszaka tarthatlak a karomba. Talán nézhetlek s érezhetlek, Szemeiden át élvezhetlek. Talán láthatlak Téged, Had adjak neked, ha ezt megengeded. Talán úgy nézel, majd,… Tovább »

“Hozzáérhettél a lelkemhez, lépéseiddel, hallottam, ahogyan lélegzel, s egyet dobban a szívünk…. Hosszú hetek után, egyszer csak összegyűrted, akár egy papír lapot.. Nem csupán lelkemben hagytad a lábnyomod, épphogy egésszé vált szívem, egészeddel taposod! Érdemtelen mind ki, ily felelőtlen… Azt mondtad, SOHA ne mondjam, hogy SOHA…. Így hát most, kétszer mondom SOHA, de SOHA nem… Tovább »