Adj bizalmat valakinek s hagyd, hogy beléd lásson…
S várj egy kis időt, majd nézd meg, mivel hálálja meg azt!
“Meglop s hasad a lélek”
Meglop érzelmileg, kutat benned és ítél, a maga frusztrációi nyomán, minden bűntudat nélkül, jogtalanul!
Méretes lábnyomot hagyva lelkeden és sorba csapdossa be, az általa kinyitott ajtókat, hogy az utolsó mozdulattal darabokra törjön…. minden, mely apró léptekkel lett megépítve! Melyet kincsként őriztetek addig!
S miközben sepregeted a hamut, rájössz, hogy az egész rá fért egy lapátra, hogy…ott van mindened! Hogy az maradt belőle!
Csak adhatnék, olykor egy tükröt, hogy lássa benne magát, hogy tudja, miként képes fájni, ha elpusztítani akarnak valamit, mit bizalommal odaadtál, valaki saját nyomorú félelme okán!
Ész nem fogja fel, hogyan engedhet valaki meg ekkora luxust!
“Képzelj el egy házat, mit kemény munkával alapozol, rakosgatod a téglákat, mindent magad alkotsz, időt nem sajnálva…. Majd elkezded lebontani, mert a tégla amit letettél, azt sugallta… ez lesz az mi, miatt össze fog dőlni a ház… Pedig csak meg kellett volna fordítani, hogy egyenes maradjon az alap és stabil lehessen, mikor elkészül, hogy be engedhesd költözni a tartalmat, mit addig felhalmoztál…hogy Otthont adhass neki!
Mikor …ily kegyetlenséggel találkozom, megáll az idő! Végtelen bennem a szomorúság!
Ennyire nem tisztelni más otthonát és személyes terét, magát az embert! Megfordult velem a Világ!
“Menjen hát, ki méltatlan egy kegyre,
menjen hát ki nem tiszteli más otthonát,
menjen ki nem tisztel Engem,
menjen ki hazugnak nevez, mikor Ő maga a hazugság!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: