Talán megközelíthetlek.
Szólhatok hozzád s ölelhetlek.
Talán csókolhatom a szád,
Ha megteszem, ajkad nem hagyja el vád..
Talán foghatom a kezed,
Érezhetem az illatod, lehetek veled.
Talán beengedhetlek az otthonomba,
Az éjszaka tarthatlak a karomba.
Talán nézhetlek s érezhetlek,
Szemeiden át élvezhetlek.
Talán láthatlak Téged,
Had adjak neked, ha ezt megengeded.
Talán úgy nézel, majd, ahogyan Én teszem,
Vágyhatok Rád, akarhatlak, ezt igennek veszem.
Talán leszel nekem s szerethet a szívem,
S Szeret a szíved, Engem.
Talán egyszer nem akarsz, majd haza menni,
Távol lenni Tőlem, csak velem lenni.
Talán mindezt nekem adod,
Talán viszonozni fogod!
Talán megoszthatom mi nekem fontos,
Adsz Te is magadból, Mindenem leszel, ez a szó a pontos.
Talán lelked lelkemhez,
Szíved ér szívemhez!
Talán, nem lesz többé talán!
S nem képként lóg érzéseim falán!
