“Hozzáérhettél a lelkemhez, lépéseiddel, hallottam, ahogyan lélegzel, s egyet dobban a szívünk….
Hosszú hetek után, egyszer csak összegyűrted, akár egy papír lapot..
Nem csupán lelkemben hagytad a lábnyomod, épphogy egésszé vált szívem, egészeddel taposod!
Érdemtelen mind ki, ily felelőtlen…
Azt mondtad, SOHA ne mondjam, hogy SOHA….
Így hát most, kétszer mondom SOHA, de SOHA nem engedlek többé közel!
Érdemtelen, olyan kezébe gyémánt, aki kavicsokat dobál a tóba…”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: