Időtlen idő….!
“Oly mélyen elveszek benne,
Pillanatokra levegőt sem veszek,
Megállt az idő, egy lépés nem menne…
Hasogat a szívem, szorul a mellkasom,
Úgy érzem magam, mint egy kép a falon…
Mintha örökké valósággá váltam volna, azon a napon..
Mikor e sorokat írom, remeg a kezem,
Kimondani is félek, hol a józan eszem…
Nehéz mondanom bármit, mit érzek,
Egyszerűen csak…magamban csupán kérek..
Bárcsak…
Ha csak…
Szenvedek
Meztelen vagyok
Nincs mit felvegyek…”