“Végtelenített szeretettel, hit hű gondolkodással, telítve reménnyel, lecsendesült gondolatokkal szivárványt lehet festeni,
Öröm mámorában, mosollyal a léleknek, csillagokat lehet magunkhoz venni,
Ajkunkat elhagyó szép szavakkal, önzetlen adakozással a szívnek, egy másik szívet lehet lelni.
S midőn a szabadság szelével szállhat az, magunk is szabadok lehetünk,
Akár messzi is elmehetünk…
Félelem nem fedi utunk, mint egy árnyék.
Az a sok szín, az esőt követvén, örök napot varázsolna nékem… Nem sötétet, mint egy rossz szándék
Ezt alkotván nem egy billegő mérlegen állnék, s utam egyenesen vinne tova,
Szegélyén virágokat ültetne lábam nyoma,
Alkonyatra készen lehetne, maga a csoda!
Művészként ezt adhatnám néked oda!