Midőn boldogságot reméltem magamnak,
Annál boldogtalanabbá váltam magamban…
Hittem egy világot, benne hittem a valómat,
Mezítelen lélekkel álltam ott,
Építvén a váramat,
Arctalan, testetlen, kínozván engem
Szertelen, egyveleg
Kerestem pediglen
S mégis ott hagyott engemet
Keresetlen szavakkal illetvén
Meggyötörten
Élettelen szívemet szólította
Engem nem hívott oda
Alaktalan kérdéseivel
Reményem veszítette oda
Hova szívem ment véle
Akkor, ott
Kívántam egy utlsót
Hadd tartsam meg
Ezt az egy sugarat
Csak ezt a napot
Őt
Ám tovarebbent
Itt hagyott
Elment!
S elengedtem
Menjen!
Örökké őrize szívem
Kincse te vagy nékem
Feledésbe nem hagyhatlak
Százezerszer belehalok is
Megtartalak
Megőrizlek magamnak!