Kerestelek, de nem leltelek sehol,
Tudtam, hogy létezel, s vártam mikor érkezel,
Éveken által csupán vártam, míg nem előtűntél olykor, láttam,
Kutattam, kerestem, reméltem,
S mikor megleltem, magamhoz nem tértem,
Késői találkozás, oly sok életnyi várakozás,
Vártam is volna tovább, a végtelenig legalább,
Felismertelek mikor megláttalak, már annyira vártalak,
Szemed sugárzó, hangod, melyhez nincs utánzó,
Elméd ragyogó, színed fogó,
S a legszínesebb , akár egy kristály az a nemesebb,
Ékesebb, oly ritkaság, nincs hasonló se több, se kevesebb….
Adtam néked valamit, mit vissza adhattál nékem, amit
Kézzel foghatatlan, szóban fogalmazhatatlan,
Lélekben tükrözhetetlen, ésszel gondolhatatlan,
Mi is vagy te nékem, kérem, hogy tarts vélem,
Többé nem menj tova, nem mehetek utánad, oda ahova,
Maradj, szeress, akarj, keress…
Látlak Téged! Élek s csakis Véled!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: