Nem gondoltam volna, hogy 31 éves fejjel, neki állok újra színezni. Ám mindezt jelenleg is a legnagyobb örömmel teszem. Sok cikket olvastam róla és arra jutottam kipróbálom mit is adhat a léleknek, ha újra úgy mond ismét kicsit gyermek leszek a minden napjaimban pillanatokra…
Később, azon kaptam magam, hogy apró dolgokat is kitüntetett figyelemmel, a legnagyobb türelemmel, hihetetlen precizitással, odafigyeléssel “festegetek” , a pillanatok, hosszú percekké, órákká nőtték ki magukat.
Valóban kikapcsol és megszünteti az átmenő forgalom zaját a fejemben, megtisztít az az napi salaktól, mely a munkámmal, az emberekkel való kapcsolatteremtés okán alakulhat ki, melyeket dédelgetek időtlen – idők óta. Elfelejtem, hogy előző éjjel alig aludtam, “vagy rossz cipőbe bújtam”, reggel… 😀
Csak én vagyok, a színek, s az “ecsetem”.
Remek dolognak tartom, hogy jelenünkbe becsempésztek olyasmit, ami nem hagyja veszni a gyermeki énünket, mely segít emlékezni, hogy nem hagyhatjuk lelkünknek, hogy elöregedettnek érezze magát, mikor is kortalanok vagyunk legbelül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: